Ma reggel a gyerekeknek olvasott mesében szerepelt egy furcsa szerkezet „egyszerrelátó”. Ezzel a sapkához hasonlító eszközzel képesek voltak a szereplők egyszerre látni a múltat a jelent és a jövőt.
Elképzeltem milyen lenne, ha tényleg lenne egy ilyen sapkánk. Vajon használnánk-e ? Lenne-e bátorságunk feltenni és meglátni benne honnan jöttünk, miben vagyunk és merre tartunk.
Egyszer talán mindenki felpróbálná.
Felpróbálná aki boldog? És észrevenné benne, hogy ez nem örök.
Felpróbálná aki szenved? És látná,hogy merre fordul az élete.
Mernénk-e többször feltenni? Elég erősek vagyunk-e, hogy a jó mellett elviseljük, ha rosszat látunk a jövőben.
Mit találnánk jónak és mit rossznak? Képesek vagyunk-e a fejlődést észrevenni? Látnánk-e a szenvedésben a fejlődés lehetőségét? Képesek lennénk-e elfogadni, hogy vannak olyan mintázatok az életünkben, amelyek, ahogy Hellinger, a családállítás atyja mondta: az ÉLETÜNK ÁRA. Mintázatok, amelyek megjelennek, a kérdés talán csak annyi, hogy mit kezdünk vele.