Nyugati világunkban megtörtént fejlődés során a megérzések, ráérzések kikerültek az átlagosnak tekintett dolgok világából. Mai átlagember számára misztikus, mágikus akár természetfelettinek tituláltak azok a dolgok, amelyek a racionális logikával, oksági magyarázatokkal nem leírhatóak. A tudományos gondolkodásba nem fér bele a véletlen, az egyedi, a megismételhetetlen, ami belefér az a szabályos, az átlagos, a megismételhető.
Az élet kiszámíthatatlansága folytán, pont a fizika az a tudományterület, amelyben a kutatások felfedezések döntögetik a csupán rációra épülő világkép alapjait. Nagyon érdekes videóban a YouTube-on a „Kétréses” kísérletben öt percben összefoglalva megtalálhatjátok ennek rövid, és közérthető ismertetését.
További tudomány területeken is felbukkannak nagyon egyirányba mutató felfedezések, például a fenomenológia területén érdemes elmélyülni, ami egy szubjektív idealista filozófiai irányzat. Edmund Husserl alapította, és a központi tétele, hogy” nincs objektum szubjektum nélkül”. A szubjektum jelentése ebben az esetben az egyén a személyiség, az ember saját énje, mélyebb értelemben pedig látásmódja, projekciója, sérülései, elhárító mechanizmusai, szorongásai, transzgenerációs mintái és traumái.
Carl Gustav Jung munkásságát tanulmányozva nagyon sok felfedezést, kutatást, esetleírást lehet találni a szinkronjelenségek kapcsán. Ő használta a szinkronicitás kifejezést először, ami nagyon leegyszerűsítve valamilyen „üzenetet kifejező látszólag véletlenszerű események különös egybeesése”. A legismertebb, sok helyen olvasható esetleírása Jungnak egy scarabeussal kapcsolatos történet. Jung egy női páciense a terápiás ülésen az álmáról mesélt, melyben egy scarabeust kapott valakitől ajándékba. A valóságban, ott a szobában ekkor Jung egy koppanást hallott a háta mögött lévő ablakon és látta, hogy egy scarabeushoz nagyon hasonló fényes bogár nekirepült az üvegnek. Kinyitott az ablakot, és elkapva a bogarat oda adta a páciensnek. „Íme hölgyem az Ön scarabeusa!”. Folytatásban meg tudhatjuk, hogy ezek után a beteg állapotában nagyfokú javulás állt be. A scarabeus megjelent először az álomban, a pszichoterápiás munkában, élőben az ablakban, és átvitt értelemben a gyógyuláshoz segítette a pácienst. „Jelentőségteljes véletlenek”, ahogy Jung fogalmazott.
A szinkronicitás úgy tűnik kívül esik a megszokott idő-tér dimenziónkon. Nagyon sokféle formát ölthet, attól kezdve, hogy felhívod egy barátodat és elmondja, hogy egész nap gondolt rád egészen addig, hogy megszólal benned belül egy dal és hirtelen megszólal a rádióban is. Jung és őt követően nagyon sok gondolkodó, filozófus, pszichológus azt írta le, hogy ez annak segíti a megismerést, a világ tágabb értelmezését, aki az „üzenetet” megkapja. Nincsenek véletlenek, mindennek oka van, de az lehet, hogy ez elsőre nem úgy tűnik számunkra. Én úgy fordítottam le magamnak, hogy az Univerum, az Isten… (ide mindenki helyettesítse be a hitrendszere szerinti megnevezést) álruhában, véletlennek álcázva küldi az üzenetet, a segítséget, a fejlődést szolgáló jeleket. „A szinkronicitásnak az életünkben, sorsunkban hasznosítható üzenete van, egyfajta holografikus módon képes pszichés életünket a valóság legkülönfélébb rétegeiben visszatükrözni. Ez részben sorsunk, pszichés mélyrétegeink megismerését segítheti, másrészt, ennek szellemében a valóságteremtés öntudatlan mágiáját egy magasabb tudatossági fokra emelheti.” (Paulinyi Tamás – 1996 – Szintézis Szabadegyetem)
Bátorság kell ahhoz, hogy a racionális, logikus elme határait átlépve összekapcsoljunk látszólag össze nem illő dolgokat. A mindenkiben ott lévő és fejleszthető képesség az intuíció lehet a segítségünkre. A szinkronjelenségek megfigyelését kezd el úgy, mint egy játékot, amely a mindennapok rutinjába izgalmat és színt fog vinni. A racionális gondolkodás a bal agyféltekéhez köthető. Az irracionális, intuitív a jobb agyfélteke tevékenysége. Mindkét agyféleteke működésére szükség van, bármelyik irányba elbillen a mérleg, dominánsá válik az problémához vezet. Harmonikus életvezetést az agyféltekék összehangolt működése eredményezi.
A szimbólumok „hidat alkothatnak a belső világunk és a külső világ között”. Teljesebb valósághoz vezethet, önmagunk teljesebb megértéséhez, ha megfigyeljük és elkezdjük érteni, amit számunkra üzenni akarnak. Nagyon hasonlóan az álmokhoz. Az önismeret az a nyelv, ami segíti ebben a világban az eligazodást.
Források:
https://idegen-szavak-szotara.hu/szinkronicit%C3%A1s-jelent%C3%A9se
https://arkadia.hu/mi-az-a-szinkronicitas/
https://www.mindenamionismeret.hu/sors-es-szinkronicitas/
Paulinyi Tamás – 1996 – Szintézis Szabadegyetem