A tudományos gondolkodásba nem fér bele a véletlen, az egyedi, a megismételhetetlen, ami belefér az a szabályos, az átlagos, a megismételhető. Bátorság kell ahhoz, hogy a racionális, logikus elme határait átlépve összekapcsoljunk látszólag össze nem illő dolgokat.
A kötődésre való képesség sérülése korrigálható. Minél fiatalabb életkorban történt a kötődési sérülést kiváltó esemény, annál nehezebb, és annál hosszabb ideig tart a feldolgozás. Az érzelmi életünkre, a társas kapcsolatainkra gyakorolt hatása miatt azonban mindenképp érdemes erre időt, energiát fordítani, és a személyiségfejlődést eredményező önismereti munkát elkezdeni.
A boldogsághoz vezető utak keresgélése során nem érdemes az öröklött tulajdonságaink megváltoztatásában keresni a megoldást, vagy azokra a külső körülményeinkre fókuszálni, amelyekre csekély a ráhatásunk, hanem sokkal inkább a mindennapi tevékenységeinkben, viselkedésünkben, gondolkodásunkban találhatjuk a kulcsot a saját boldogságunkhoz.
Azért írok az önbecsülésről, mert kulcsfontosságú a mentális egészség és jólét szempontjából. A magas önbecsülés segít a megküzdési készségek fejlesztésében, a nehézségek kezelésében és képessé tesz arra, hogy más perspektívába helyezd az élet negatívumait.
Napjainkban nagyon széleskörű kutatások zajlanak, és színes magyarázatok születnek tudományos és spirituális megközelítésekben az álmokról. Egy közös dolog felfedezhető a sokszínűségben, miszerint „az álom egy olyan világ, ahova a léleknek van bejárása, a testnek nincs”.